I. A hím és a nőstény

A hímeknek hatalmas heréjük van, szinte aránytalan az állat méretéhez képest. Egy állatorvos barátom elmesélése alapján a herék a hasfal alatt kezdődnek, és a farok tövétől kb. 2 cm-re végződnek, tehát a hosszuk kb. 6cm. Átmérőjük átlagosan 1,5-2 cm.

Újszülötteknél úgy állapítható meg, hogy a végbélnyílás, és a nemi szerv távol van egymástól, valamit a végbélnyílás alatt látható egy apró, fekete pötty, amely majd a bűzmirigy lesz.

Emellett a hímek jóval nagyobbra nőnek, testtömegük elérheti a 600 grammot is. Sokkal vaskosabbak, hajlamosabbak a hízásra.

A nőstények nemi szerve általában picike. Felnőtt korukra két aprócska szeméremajak fejlődik ki, amely igazából nem takarja a vaginát, csak mellette helyezkedik el, és bedagad, mikor tüzel a nőstény.

Újszülötteknél a két nyílás teljesen egymás mellett található, nincs bűzmirigy, és jól látható a 6 pár, azaz 12 db emlő.

 A nőstények kisebbek, súlyuk kb. 350-400g, izmos testalkatúak, és fürgék.

II. Párválasztás

Igazából teljesen mindegy, mikor párzanak, mivel van egy olyan tulajdonságuk, hogy ha nem a tüzelés időszakában fedeztetjük a nőstényt, akkor tárolja a spermát, majd a tüszőrepedést követően termékenyülnek meg a petesejtek.

Amikor egy hím és egy nőstény találkozik, általában a hím rámenős, erőszakosan kergeti a nőstényt, és elszántan próbálkozik. Azonban mind hiába, ha a nőstény nem hajlandó párzani. A nőstények itt is, mint a legtöbb állatfajnál, úgymond próbára teszik a hímet. Persze egyede válogatja, van, amelyik azonnal beadja a derekát, viszont a többség egy pár napig húzza az időt.

Sokszor úgy tűnt, a patkányok is szeretik a romantikát. Azoknál a pároknál, ahol a hím rámenős, de kedvesen közelít, sokkal hamarabb megtörténik a párzás, mint azoknál, ahol a hím erőszakosan próbálja meg ráerőltetni akaratát a nőstényre.

A patkányok csapatokban, családokban élnek, és akár az elefántoknál, náluk sem a hím a vezér, hanem a nőstény. Ez a párzásnál is igen jól megfigyelhető, nem a hímen múlik a siker.

Úgy tűnik, mintha a nőstényeket megerőszakolnák a hímek, és emberi szemmel nézve nagyon brutálisnak tűnik a párzás maga, közel sem ennyire durva a helyzet. Gondoljunk csak arra, hogy mivel kisebb az állat, gyorsabban ver a szíve, gyorsabb az életműködése, így az ejakulácó is gyorsabban történik meg. Tehát a párzás gyors, energikus és többször is megpróbálkoznak, hogy biztosra menjenek.

III. A vemhesség és az ellés

A nőstények 5 naponta 10-20 órán át tüzelnek. Ekkor termékenyülnek meg a petesejtek, függetlenül a párzás időpontjától. A megtermékenyült petesejtek azonnal beágyazódnak.

A vemhesség átlagosan 21-28 napig tart.

Tapasztalataim alapján az alomszámtól is függ az időpont. Minél többen vannak, annál később szül.

A vemhesség első jelei, hogy az állat agresszívebben viselkedik a társaival, szívesebben alszik eldugott sarkokban, lágyékuk tájéka bekeményedik. Az egy hetes vemhes anyák már jóval többet esznek az átlagosnál, és emlőik beduzzadnak, kivörösödnek.

Két hetes vemhesen már kezd dagadni a hasa, hatalmas lesz, három hetesen már úgy tűnik, mint aki mindjárt szétdurran. Kezdi építgetni a fészket, ahová mindent behord, ami mozdítható. A fészek természetes körülmények között gallyakból, száraz fűből, és avarból áll. Terráriumban a forgácsot halmozza fel, és „összeszövi” szénával.

A szülés hossza 1-3 óra

Az alomszám függ a spermák minőségétől, a hím aktivitásától, a nőstény fizikumától, valamint a petesejtek mennyiségétől, minőségétől. Átlagosan 5-12 kölyök születik alkalmanként, de előfordult már tizenhatos létszámú alom is. Azonban az ilyen nagy alom gondot okozhat, mivel a méhben nem férnek el rendesen, valamint a nősténynek mindössze 6 pár emlője van

Sok esetben - főleg kis alomszámnál - nagyok a kölykök, túlfejlettek. Ez még nagyobb problémát okoz az ellésnél. Főleg akkor van gond, ha az első kölyök ilyen nagy, mert akkor nagyon nehezen indul el a szülés, órákig, akár egy napig is elhúzódhat a vajúdás a magzatvíz elfolyása után. Ekkor nem marad elég síkos a szülőcsatorna, így előfordulhat, hogy ez az első kölyök félúton beszorul, beragad. Ez akár az egész család életébe is kerülhet.

Hasonló problémát okoz, ha az első kölyök halott. Akkor szintén nehezen, vagy egyáltalán nem indul be a szülés, szerencsére, ha ez a kölyök nem túlfejlett, akkor a többiek elkezdik kitolni a szülőcsatornán. Ez esetben nagyobb veszélyt jelent a nőstényre nézve a vemhességi toxikózis, azaz ha nagyon elhúzódik a szülés, illetve a kölyök már rég óta halott, előfordulhat, hogy hullamérgezést kap a nőstény. Ez csak egy komoly antibiotikum kúrával kezelhető, akkor, ha a kölyköket sikerül eltávolítani az anyából. A kölykökre nézve azonban az antibiotikum kúra halálos ítélet lehet, legtöbb esetben egy sem éli túl.

Jó arányban megelőzhető viszont, ha már a pároztatás időszaka alatt adunk a nősténynek kálciumot, tejtermékeket, illetve különböző vitaminokat. Ez a szülést követően is nagyon fontos lesz, mivel egyrészt pótolni kell sürgősen az anyának az elvesztett energiát, valamint a tejtermelést is serkenteni fogja, illetve a kölykök gyorsabb fejlődését is elősegíti. Javaslott még Echinacea (Bíbor kasvirág) cseppek adása is, ez meggyorsítja az immunrendszer fejlődését, valamint erősíti azt.

IV. A kölykök

A születés pillanatában a kölyök:

·     süket, mivel fülét egy vékony bőrréteg takarja, olyan, mintha összehajtogatva ránőtt volna a fejére.

·        vak, mivel a szemét is egy hártya borítja még, ebből fog kifejlődni a szemhéja,

·           szaglása kitűnő,

·          hangja magas, egyhangú, madárcsipogásra emlékeztetően éles,

·       színe élénk rózsaszín, szemszíne már látszik az áttetsző bőre alatt,

·          farka rövid, vaskos, csak tőből mozog,

·        lábujjai között „úszóhártya” van, karomkezdeményei már fehéren látszanak.

Bőrszínük már egy naposan kezd kialakulni, végleges színüket azonban csak 4-5 naposan érik el.

A szőr a 6.-7. napon kezd el kinőni, majd a 11.-12. napra már teljesen kifejlett. Hason ritkás, háton sűrű szőrzettel rendelkezik, e szakasz kezdetén „nyílnak” a fülek, és a végére hallása is van, bár még gyenge.

Minden érzékszerve kifejlődik, ujjak, karmok is megnőnek, a fogazat már kezdetleges, amely a 18.-19. napra válik teljessé. Már próbál önállóan enni, de még szopik. A 21. napon elválaszthatók, de ha hagyjuk, akkor akár a 28. napig is képesek szopni, persze ez az anya egészségi állapotán (mennyi teje van, stb.) múlik

A kölykök az 5. héten kezdenek játszani, elsajátítani a területi harcok csínját-bínját. Már az első szopásnál kialakul bizonyos sorrend a kölykök közt, de ezekkel a „harcokkal” élesednek ki a különbségek, és a hierarchia.

A hímek és a nőstények is rendszerint 8-10 hetesen lesznek ivarérettek, de nem árt már 6-7 hetesen nemek szerint szétválogatni az almot.

IV. Az utódok gondozása, nevelése

A kölykök nevelését az anya már a világrahozatal után azonnal megkezdi. Megtanítja őket, hogy biztonságban csakis nála lehetnek, és csakis ott, ahová ő helyezi őket. A kölykök nagyon rakoncátlanok, sokszor megpróbálkoznak az ellenkezőjét tenni annak, amit az anya mond, de sosem nyerhetnek. Nagyon fontos, hogy a nőstény éber legyen, mivel a kicsinyeit ugyebár teljesen fejletlenül hozza a világra, és ki vannak szolgáltatva a ragadozók számára. Ösztönösen védi a kölykeit mindentől, és mindenkitől.

Tapasztalataim alapján a nemekre jellemző viselkedés gyorsabban kialakul, ha egy azonos nemű, megfelelően szocializált felnőtt példányt helyezünk be a kölykök mellé. Lehetőleg az anyát tegyük vissza a nőstények közé. Az elválasztásra azonban szükség van akkor is, hogy az anyának le tudjon apadni a teje. A kölykök nem fognak már újra szopni.

Általában ennyi idő alatt nem felejtik el a kölykeik szagát, de a kis különlét elegendő ahhoz, hogy az emlők visszahúzódjanak, megszűnjön a tejtermelődés, és a hormonháztartás is megfelelő szintre jusson. Ekkor a nőstény már nem védi kölykeit, a kolóniához tartozó, alsóbbrendű tagoknak tekinti őket. El lehet kezdeni a kölykök kézhez szoktatását, illetve az anyával újra kialakítani a normális kapcsolatot.

Rendszerint a nőstények megtanítják a kis nőstényeket az anya szerepre, mintegy felkészítésként a kölykök gondozására, míg a hímek bemutatják a „harcművészet” minden titkát. A hímek sokkal több időt fordítanak a hierarchia fenntartására, a nőstények pedig egymás tisztogatását részesítik előnyben. Ezeket a szokásokat is a nagyoktól lesik el. Persze kialakulnának ezek a felnőttek jelenléte nélkül is, de sokkal lassabban.

A nőstények szeretnek nevelgetni, helyretenni. Ha egy kisebb csapattag incselkedik, rosszalkodik, akkor azonnal ott vannak, és főnök módjára leteremtik az illetőt. A hímek egyszerűbben oldják meg a nézeteltéréseket, ők a nagyságukat fitogtatják inkább vérontás helyett. Többnyire sikeres az akció, természetesen az nyer, aki a nagyobb. A kisebbek hangos visítással adják a nagyobbak tudtára nemtetszésüket, de inkább visszavonulnak. Ha mégis verekedésre kerülne sor, nagyon súlyos sebeket is képesek okozni egymásnak. Ez azonban elér ritka terráriumban tartott példányoknál, a természetben valószínű, hogy kiélezettebbek a szituációk, könnyebben véres kimenetelűre fordulhat, ott ugyanis már nem csak a pozícióért folynak a harcok.

Mindent összegezve, nagyon fontos egy kis egyed számára a társaság, hogy szocializálódjon, megtanulja a patkány-szokásokat, és elsajátítsa a túlélés szabályait.